Elmaradás, időrendben

2011. 07. 31.

Episode II.

Most következik a Tales from the field második epizódja. De csak röviden J A múltkori sztorinak annyi volt a folytatása, hogy másnap egy egész hadtest vonult fel a gazok ellen, Michael visszatért megtörten, jöttek még plusz emberek, pl 3 magyar, akik Drontenben laknak, mert az egyikük oda jár iskolába, és most itt van a húga és annak a barátja. Szóval nagyon sokan voltunk, 7 ember ment a traktor előtt, húzták a nagyokat, és így valahogy csak-csak legyőztük a mezőt. Rengeteget dolgoztunk azon a héten, 52 órát… Még így sosem voltam elfáradva. Ja amúgy a lengyel lányok is visszajöttek. Szóval amikor ezt a Brikweg nevű mezőt befejeztük, mentünk vissza a legelső mezőre, a Türülülweg-re, vagy mi. Megkérdeztem, ez valami madárnak a neve hollandul, ami olyan hangot ad ki, hogy Türülü. És erről a madárról van elnevezve az utca. Szóval visszamentünk arra a mezőre, amit legelőször csináltunk, és ott jött ám csak az igazi fekete leves… Már akkora volt a hagyma, hogy a traktor nem tudott menni benne, ezért attól a szent pillanattól elfelejthettük a traktort, és nekiláttunk gyalog gazolni. Ennek már több, mint 2 hete. Most megvalósult a fogyókúrás munkatábor. Asszem kicsit lefogytam már J A lengyel lányok közben véglegesen lekoptak. Talán már haza is mentek. Úgyhogy nagyon családiasan szoktunk dolgozni. Csaba, Derek, néha Michael, mi hatan, meg néha az Ádámék hárman Drontenből. Volt olyan, hogy minket átküldek egy szomszédos mezőre, ahol egyedül hatan dolgoztunk. Meg az erdélyi férfiak is néha feltűnnek, a héten pont kart karba öltve fejeztünk be a nagyon nagy mezőt a Brikwegen.

Lassan learatják a hagymát, nem tudni még, mi lesz a következő munka. De ez számunkra igazából mindegy is. Ennyi elég volt.

A reggelek olyanok, mint otthon a november eleji őszi reggelek. Olyan köd van, hogy az úton 3 méterre nem lehet ellátni. Hát ebből nekem elegem van. Néha meg olyan felhőszakadás, hogy nem is hiszem el. A mezőn állva jól látszanak a felhők, ahogyan alakulnak, nagyon érdekes. Olyan sötétek itt a felhők, amilyeneket otthon még sose láttam. Szóval érdekes ez a Hollandia. Ha mediterrán ország lenne, nem is lenne vele semmi baj.

De nem az.

Ezt a problémát sürgősen orvosolni kell.

2011. aug. 3.

A mai nap fantasztikus híre, hogy az internet fizetős lett, 1 euro/15 perc. Ez már csúcsszuper. Ez a kemping egyre viccesebb (ja, merthogy múlt héten meg kimentünk az autónkkal valahova, és a belépőkártya nem engedett vissza a sorompón, és azt mondták a recepción, hogy valaki lemásolta a kártyánkat, és sajnos mi nem mehetünk be, így jártunk. Szóval a kocsink kint parkol a kemping előtt :S).

Úgyhogy ezt a bejegyzést majd egyszer csak közzéteszem. Legkésőbb augusztus 20-a körül, amikor is a tervek szerint már Franciaországban leszünk.

2011. aug. 13.

Elérkezett a távozás pillanata, elhagytuk a fantasztikus Hollandiát. Méghogy Anglia esős… Hollandiában sokkal-sokkal rosszabb az időjárás, mint Angliában! Hétfőn áthajóztuk a csatornát, nagyon kellemes volt az út, azután megbirkóztunk a szembeforgalommal, nem volt könnyű, de Zsolti ügyesen vezetett. Meg kell hogy állapítsam, ez az Anglia kellemes hely, mindent összevetve. A sör lehetne jobb. De szerencsére felfedeztük a Cidert J De nem is ez a lényeg. A táj az nagyon cuki. Rendezett, de vadregényes is egyben, lehet jókat sétálni. Itt akár élni is lehetne, csak hát a nyár itt se sűrűn előforduló jelenség… Ica kutyája, Lexy nagyon aranyos kis doggy. Van egy csomó játéka, és mindegyiknek tudja a nevét. Ha azt mondjuk neki, hogy hozd ide a singing birdy-t, akkor ide hozza. Meg van a no singing birdy, mert már elromlott és nem énekel. Meg van a rolling hamburger, meg a piggy, meg a little dog. Jókat lehet Lexyvel sétálni és játszani J Ica nagyon finomakat ad nekünk enni. Ettünk igazi indiai curryt, fish and chipset, tonhalsalátával töltött héjában sült krumplit, full english breakfast-et, sült bordát, meg sok minden egyéb jót. Főleg helyben mozogtunk, sétáltunk a countryside-ban. Tegnap pedig eltöltöttünk egy jó kis napot Eszterrel, voltunk pubban, meg minden. Beszélgettünk sokat az angliai helyzetről.

Ma pedig voltunk egy másik angol pubban vacsizni, ahol kiválasztottam a lehető legbrutálisabb ételt, aminek Mixed grill volt a neve. Volt benne steak, kolbász, tojás, báránysült, malackaraj, és fehér meg fekete puding, ami olyasmi volt, mint a véres hurka. És mindez grillzöldségekkel, és sült krumplival. Utána hosszas tárgyalást folytattunk a desszertekről, amikor pedig sikerült kiválasztanom a legédesebbet, de nagyon finom volt. Valami trackle vagy tarckle tarte vagy ilyesmi.

Holnap pedig indulás a melegebb éghajlatra!! JJJ

2011. augusztus 21.

Franciaország

Érdekes egy hely. Teljesen meghülyíti az ember agyát. Legalább is ezt éreztük, mikor leszálltunk a kompról, mert rögtön elindultunk Brüsszel felé, mire rájöttünk, de hát az északra van… És a kihalt autópálya-széli parkolóban rádöbbentünk, elérkezett a várva-várt nagy szabadság, és hirtelen nem is tudtunk mit kezdeni a ránk szakadt helyzettel. Igazából mindegy volt merre indulunk. Gondolkoztunk Normandián, Mont Saint Michel-en, de az nagy kitérő lett volna a végcélunk felé. Ebből a szokatlan érzésből Margit néni telefonhívása zökkentett ki, hogy na hol vagyunk már? (Tehát mégse annyira szabad az a szabadság…) Mondtam neki, hogy 15-éről volt szó, hogy érkezünk, és ma még csak 14 van, úgyhogy leghamarabb holnap. Nem egészen értette, hogy miért nem vagyunk még ott, mire elmeséltem, hogy nem rég értünk át a komppal, és délután 4 van, és kb 1200 km-re vagyunk tőle. Azért aranyosan megkérdezte még egyszer: „akkor ma vacsorára biztos nem értek ide?” Cuki J Sok vívódás és kínlódás után, telefonos segítséggel találtunk egy kempinget, a híres Barbizon (festősuli) és Fontainebleau (szép nagy kastély) szomszédságában.  Kellemes madárcsicsergős éjszaka után továbbindultunk. Délelőtt bejártuk a kastély parkját, utána már nem volt kedvünk csalinkázni, úgyhogy irányba vettük végcélunkat. Este fél9 körül oda is értünk. Már szinte GPS se kellett, az autó magától odatalál a kempingbe J Ott volt Margit néni fia is, Francois, aki tiszta apukám. Kicsit beszél angolul, tudtunk pár szót váltani. A magyart nagyjából érti, de válaszolni nem tud. Sokat beszélgettünk a magyarországi helyzetről, az ottani fizetésekről. Mikor elmeséltük mennyit keresünk otthon, teljesen elhűlt. Mesélte, hogy a városban ahol lakik, van egy magyar ember, aki ott él már vagy 60 éve, és sok magyarnak segített már munkát találni kint, megkérdezi őt, hátha tud segíteni nekünk. Francois amúgy nagy ember a saját háza táján, a Van Gogh-tól hemzsegő Butry-sur-Oise –ban a polgármester utáni első ember ő. Azért nem mindegy J Meg persze nagyon invitált minket magukhoz, hogy maradhatunk ameddig csak akarunk, a Margit néninél is hatalmas a ház, és üresen áll. Meglátjuk, merre lesz a hazafelé.

Az ott eltöltött négy nap gyorsan elszállt, voltunk sokat a plage-on, ahol most aztán tényleg nagyon nagy tömeg volt. Egyik nap nagy eseménynek voltunk tanúi. A kemping főnöke, Monsieur Fargues (vagy valami ilyesmi) meghívott négyünket ebédre, abból az alkalomból, hogy Margit néni 35 éve jár a kempingbe, és ez volt az utolsó éve, többet nem megy… Olyan durva ez, van egy megszokott hely, ahova 35 éve jár az ember, és úgy megy el onnan, hogy tudja, soha többé nem megy vissza… Szomorú L Volt sok virág, meghatottság, még torta is, 35-ös gyertyával, amit külön az étterembeli emberek csináltak. Az étlapról pedig azt választhattunk, amit akartunk JJ Volt kagyló, kalamári, meg mindenféle. Jut szembe kagyló. Akartunk enni egy igazi Bouillabaisse-t. De mikor megláttuk az árát, elment az étvágyunk, mert ketten kb 100 euróból tudtunk volna enni :S Később mondta Francois is, hogy egy adag ilyen cucc (le nem írom még egyszer) kb 50 euro :S Úgyhogy ez kimaradt az életünkből.

De viszont egy valami nem maradt ki, Marilen „Il n’ya pas de mer a Hongrie?”, aki arról volt híres, hogy tavaly ezt a mondatot, azaz hogy „Magyarországon nincs tenger??” bírta elejteni, kiváltva ezzel teljes megrökönyödésünket. Az esetről még tavaly hangfelvétel is készült, amit hamarosan közzéteszünk. Véletlen hogy pont ezt a mondatát fel tudtuk venni, csak azt akartuk felvenni, hogy milyen affektálóan és tenyérbe mászóan beszél. Most is jött, tett valami megjegyzést hogy évforduló van és újra itt vagyunk. Csak franciául tud, így beszélgetni nem lehet vele. De mindig jön, és odafurakodik az emberhez, odatartja a fél arcát, puszival kell köszönni, mert az olyan sikkes. Nem is az arcát, már-már a fülét tartja oda. De ha épp ülnénk a wc-n, oda is bejönne csak hogy puszit adhasson. És már szegény fiát is tanítja erre a jó szokására. Ááááhhhh…..

Pénteken aztán egy kecskesajtos ebéd után magunk mögött hagytuk a kempinget. Igazából fura érzés, mert én is sokszor voltam itt, mondhatni meghatározta a külföldi nyaralásos élményeimet, és ki tudja, jövök-e még ide…  Viszont kíváncsian vártuk az első workaway-es helyünket, ami Avignontól 40 km-re, Uzés városa mellett van. Nagyon meleg volt az úton, egészen felforrt az agyvizünk, mire ideértünk. Furcsa egy hely, az biztos J Igazából egy igazi maison provencal, a szántóföld közepén. Baromi nagy. Rengeteg a szoba benne, még medence is van :D A hangulata erőteljesen rusztikus, nagyon Vaskapu-feeling, csak tízszer akkorában. Nem lehet megmozdulni, mert úgy recseg a fapadló, hogy minden lépésünket hallani. A tulaj, Sylvie, egy kivénhedt hippi. Vannak gyerekei, hogy-hogynem jó messze, Ausztráliában élnek. Gondolom ők laktak ezekben a szobákban, ahol most az önkéntesek. Itt van még Frank, az enyhén fogyatékos testvére, van még három kutya, amiből kettő picike,  és mindig megtámadja a lábunkat, van két macska, két póni, és egy férj. Nagyon furcsa állatfajta. Nagyjából egész nap a saját vackában ül, tudomást se véve a körülötte zajló eseményekről. Első látásra nem tudtuk eldönteni, hogy a hely szimpatikus vagy nem, de úgy vagyunk vele, a munka nem rossz, a kaja jó, úgyhogy maradunk kb 2 hétig. Ma le kellett mosnom egy picike ablakot, mosogattam, meg vagdostam az elszáradt levendulákat. Ez volt mind a nagy munka. Ja, meg behajtottuk a pónikat a szomszéd telkéről. Nagyjából ennyi a feladat, meg segíteni kell az ebéd elkészítésében, vagy megetetni a kutyákat. Igazából már azt nem tudom, a sok szabadidőben mit kezdjek magammal. Mivel nagyon forróság van, ezért általában a medence körül tesszük-vesszük magunkat. Igazából Uzés szép város, voltunk bent szombaton, mert piac és vásár volt. Olyan a város, mint egy kicsi Aix-en Provence, igazán helyes. Majd még visszamegyünk, ha nem lesz akkora a tömeg. Nem vagyunk egyedül, itt van egy 17 éves angol lány is, aki múlt héten a kádban egy skorpiót talált. Remek dolog, mondhatom!

Na mostmár feltöltöm, mert egészen elszoktok az olvasástól.

Bon nuit!