Na szóval történnek itt a dolgok. „Sajnos” egyre inkább kezdjük magunkat itthon érezni…. A héten főztünk lecsót, az angol lánynak nagyon ízlett. Aztán főztünk gulyást, sőt, azóta még két gulyást főztünk, és gombapörköltet is.
Lényegében így vannak a dolgok , ahogy kedvesem Cilim leírta. De csak 3 sort írt.
(Hideg a víz), ami zárójelben van azokat ő mondja most…mostantól. Én meg addig ülök a fekete macska mellett a széken. De most elment. Az volt ma hogy felkeltünk elég későn, olyan 10 körül kászálódtunk csak elő (jaj, ez hideg). Igen, mert tegnap voltunk Nimes-ben – kell még rá ’ákszan szirkonfelx’, de azt nem tudom a billentyűzeten – és ott voltunk a (hideg) várost nézni. Van nagy aréna, ami a római hódoltság következtében épült 2000 éve. Elég jó állapotban van, és 8 euró a belépő. Kap az ember fia ott egy kis hangot magának, amin meghallja adott nyelven a történelmet, főleg azt, hogyan gyilkolta el oroszlán a szegény harcost vagy rabot amikor kedve volt. A nép örvendésére. Aztán meg önkéntes gladiátor harcosok, mint a Trachian, vagy a Marmillon harcoltak valami Marmillon – mondja) egymást ugyancsak széttépve. Na aztán fagyit evve elértünk a római oszlopokkal tarkított építményhez, majd a fontain kerthez, meg utána fel a gellérthegyre, amin álta a ..(Tour Magne).. hát igen semmire nem emlékszem, de szerencsém Cilim, mert ő igen. Fel is mentünk a kilátóba, gyorsan rávágva, hogy csak 5 euró kettőnknek, akkor az belefér. Bár ne fért volna bele. Ugyanis tériszonnyal küzdve kellett lejönni, amit szerencsére Cilire is ragasztottam, így nem csak nekem volt az érzés, hogy lezuhanok a nem is mélybe, mert csak olyan 30 méter volt. Viszont a táj gyönyöre megérte. Láttunk messzi hegyeket, mint utólag kiderült a Mont Ventaoux is látszódott, amit nem így kell írni. Ekkor utána érdekeseket olvastunk a városról, meg a körülvevő falrendszerről, aminek nyomai alatt a mai város főbb útjai, amolyan mondva boulvard-jai kacskaringóznak. Ezután már csak a parkolási díjat fizettük ki, és eljöttünk a kanyargós - kolinos – utakon „haza”. Na ezért keltünk fel később, meg a pizza bezabálása miatt ami még este volt, a friss kerti paradicsomból főzött mártásos tészta sausage után. Végre próbálok a lényegre is térni, hogy a felkelés után mi volt ma. (jaj). A tegnapelőtt megfőzött gulasch-t vettük elő a hüttttőből. Biztos itt is zalaiasan mondják, csak nem értjük, mert francia-zalaiak vannak itt. Na mindegy. Ezen nem kell sokat töprengeni. Akkor megfőztük bele a krumplit, meg a fűszert, meg a répát. Szépen kész lett. Közben még gombapörköltet is csináltunk. Jöttek a vendégek, mert ugyanis direkt úgy volt a történet, hogy gulyást zabálni jönnek. Szerencsére két jófajta üveg bort is hozott az alacsony ősz parasztbajszos bácsi és kedves igen jó angolt beszélő öregecske neje, aki sodrós dohányt szívott. Tehát egy kis apéritif. Pasist ittunk, ami ’erős’ – 45 fokos ánizs szesz, vízzel higítva fogyasszák. kivéve én. – Utána akkor egy kevés a finom kenyérre kent aubergine-ből. Ez padlizsánkrém volt, fokhagymás. Ekkor már a bort kinyitottuk. Egy olyan nem túl testes, de könnyednek sem mondható 2009-es cuveé volt. Syrah és valami, de ez most sose fog eszembe jutni. Na mindegy, a félnótás sört ivott közben, a vendég nő nem nagyon , tehát négyen jó be is nyakaltuk a gulyás mellé. Azt mondták ízlik nekik, pedig nem is igazi volt, mert disznós. Ekkor jött a sajttál, 4 fajta, plusz a másik bor benyakalása. A desszert créme-brulé alapú finomság volt, amihez pezsgőt nyitottak. Én csak négy pohárral ittam az ebédhez. Cili poharát a nő itta ki, mert alkoholista is, nem csak drogos. Mindeközben jót beszélgettünk angolul a vendégekkel a szőlő témáinkról, s zárásnak már csak 3 kis pohár gyógynövénylikőrt ittunk meg. A vendégek elillantak, mondván, hogy meg kell etetni a sünöket 3 óránként. Mielőtt ez történt még Cili furulya muzsikát mutatott nekik jókedvűen, majd együtt próbálgatták a szolmizálást. Az ember szimpatikus magyarokként aposztrofált minket és fel is hívta egy ismerősét szüret ügyben. Ráadás már csak az volt, hogy túl sokat kóstolt gazdanőnk kidobta a fele teli üveg bort egy gyűjtőtáskába, ami kifolyt a földre. Éber lévén mi begyűjtöttük a palackot és a medence szélén még eliszogattuk a nedűt. Már csak a vízben lévő mártózás kellett, s itt ülünk a napsütésben. Védőmacska és egyéb macska, meg kajla kutyák társaságában. Hogy elcsesszem az idillt : túl sok a légy.
Ha’ ba’ me’ neked semmi se jóóóóóóóóóóóóóóóó? mondhatjátok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése