Hegyek között

 Elhagytuk a nőt. Több ok miatt, pl allergia, meg úgy az egész helyzet furcsa volt a hülye fiával meg a furcsa férjével, és a kiskutyák ugrálása is idegesítő volt, na meg amúgy se terveztük ott annyira sokáig. Meg valamiért nem tudtuk kihozni egymásból a legjobbat, igazából az éreztem, hogy nem is kíváncsi ránk. Kicsit mindkettőnknek olyan érzése volt, mintha a főnökünk lenne, és akárhányszor felbukkant, összerándult a gyomrunk. De érdekes, vajon hol nevelhették belém ezt az érzést?! :S

Az utolsó pár nap azért jól telt. Valamiért hatalmas vonzerőnk van. Amennyire ő érdektelennek mutatkozott, az általa meghívott vendégeknek nagyon is felkeltettük az érdeklődését. Múlt hétvégén volt ugye az az idősebb házaspár, most szerdán pedig jött egy fiatalabb, ahol a pasi félig angol volt. Nagyon jó fejek voltak, ahogy elmondtuk hogy érdekelnek minket a borok, egyből elkezdtek mesélni a helyi borokról. Persze nekik is lett gulyás főzve, teljesen odavoltak, mert a pasi professzionálisan tud főzni. Elő is került mellé a még otthonról hozott Thummerer Bertram cuveé, és amikor elárultuk az árát, el voltak ájulva, hogy lehet ilyen jó bor ennyire olcsó. Utána beszélgettünk az otthoni fizetésekről, szintén el voltak ájulva. Zsoltinak mondták, hogy itt Franciaországban  nagyon jó szakma a földmérő, és keresett is… Ja, amúgy Zsoltinak az (is) volt a baja Franciaországgal, hogy itt a hülye franciák nem beszélnek angolul. Jelentem, ez teljességgel nem igaz. Tegnap találkoztam az első nővel, aki elnézést kérve mondta, hogy ő bizony nem beszél angolul. Eddig bárki, a boltostól elkezdve a vendégekig, mindenki tudott, ki jobban, ki kevésbé, de tudtunk beszélgetni.

Utolsó előtti napra beterveztünk még egy nagy kirándulást. Chateneuf-du-Pape-pal kezdtük, ahol nem vettünk bort, mert 30 és 100 euro között mozgott az áruk, helyette vettünk a Carrefourban 4 euroért J De a falu nagyon szép, és isteni a kilátás. Onnan már látszott fő célunk, az 1900 méteres Mont Ventoux… Számomra azért volt különös, mert ez egy darab hegy, szóval nem hegységben áll, és nincs körülötte még több ilyen méretű, úgyhogy föntről a látvány lenyűgöző volt. Alattunk hevertek a 100-200 méteren lévő falvak, dombok… Láttuk az 250 km-re lévő Mont Blanc-t is. Utunk során ezidáig tett kirándulásaink közül azt hiszem engem ez fogott meg legjobban… Hazafelé még útba ejtettük Avignont, ott is sétáltunk 1-2 órát. Utolsó nap, pénteken este elmentünk a rómaiak 2000 éves épületremekéhez, a Pont du Gardhoz. Hazaérvén a nő lazacos pitével várt minket, amit majdnem mindegyszálig felfaltunk. Szombaton délelőtt az egyik kiskutyát, a feketét elvitték. Kb indulás előtt 5 perccel következett be a várva várt „nyitás”, miszerint elkezdett mesélni magáról, meg a házról. Jobb későn, mint soha… Mutatott képeket az építkezésről, és mesélte hogy volt egy halmozottan fogyatékos lányuk, aki kerekesszékben ült, és alig tudott beszélni, és 9 évesen meghalt hirtelen. Miatta építették az épület (jobban megnézve valóban) akadálymentes részét. Kár hogy hamarabb nem akart velünk beszélgetni ilyenekről, na mindegy. Mi már új reményekkel telve indultunk várva várt pizzásunk felé.

Az út csupa kis eldugott helyeken vezetett, szép lassan elérkeztünk a hatalmas hegyekhez, és csak mentünk beljebb, beljebb… Amikor már meseszerű falvakon keltünk át, tudtam hogy jó ez a hely J Könnyen megtaláltuk a helyet, az ember várt minket, leültetett, egyből kérdezte éhesek-szomjasak vagyunk-e, mondtuk hogy mindkettő. Az ebédre készített paradicsomos tésztájából adott nekünk. Ahogy ettünk, egyből elkezdett kérdezősködni (na ezt hiányoltam a nőnél). Kik vagyunk-mik vagyunk, hol dolgoztunk otthon, honnan jövünk, mihez értünk. Mondta hogy sokat olvas híreket, és tudja hogy Magyarországon milyen a politikai helyzet, és hogy van ez a Jobbik, és hogy az mennyire nem jó. (!!!!) Hát itt leestünk a székről. Hogy egy külföldi azzal töltse az idejét hogy Magyarország híreit olvasgassa, és még meg is jegyzi a párt nevét, és hibátlanul ki is tudja ejteni…  Mentségére legyen szólva, ezt elfelejtettem eddig mondani, hogy az ember – Bernd – német. Talán jobban tisztában van az országunkkal, mint egy francia.  Mindenesetre az ember intelligensnek és nyitottnak tűnik.

A háza amúgy (számomra) fantasztikus. A Bueges patak forrása mellett van, és nem tudni hány éves. Mikor megkérdeztem, annyit mondott Bernd, „az is lehet hogy a rómaiak építették”. J A faluban 19 ember lakik, kb 6-7-8 ház lehet benne, mind ilyen ősrégi francia ház. Két 8-900 méteres hegy között található. Bernd egy pizzériát vezet, ami igazán egyszerű, nincs benne semmi flanc, de nagyon hangulatos. Mégis, rengeteg embert vonz, mert isteni a pizzája! Egy kb 500 éves kemencét újított fel, és abban süti a pizzákat. Egyedül csinál mindent, ő termeli a zöldséget is a pizzához. Van egy nő, aki jár ide segíteni neki, valamelyik hegytetőn él a férjével. Marion-nak hívják, és szintén német. Hát, este egyből bekerültünk a mélyvízbe. Még így négyen is alig bírtuk az iramot. Jöttek a vendégek, kb voltak vagy 50-en. Kapásból mi kezdtük el kihordani a pizzákat J Megcsináltunk egy salátatálat 7 főre, majd egész este mosogattunk és tettük el a tiszta tányérokat. Bernd rögtön elkezdte mondani, ezt a pizzériát három embernek lenne jó vinni, kb három évig csinálni, és utána hawaii…. azt is mondta hogy a házra lehet építeni még egy szobát, lehet élni is itt a házában. Estére nagyon elfáradtunk, de ez jóleső fáradtság volt. Alig bírtam elaludni, pedig fél2 volt már, mire ágyba kerültünk. Ja, amúgy a ház cuki, a felső szintre csinált két szobát direkt önkénteseknek. A falak tiszta hepe-hupák, mint kb egy barlangban J és mindenféle színesre van kifestve. Tervei vannak még a házzal, folyamatosan újítja fel.

Ma reggel zuhogó esőre ébredtünk. Délben kinyit a pizzéria, várjuk a vendégeket JJ

kiegészítés: már szépen süt a nap, estére van két asztalfoglalás, és ki tudja még hányan jönnek... :)