pro és KONTRA

Nahát. Már két hete itt vagyunk a pizzásnál. Gyorsan eltelt az idő. Mindig azon gondolkozunk, hogy végülis jó-e itt-e nekünk-e, vagy nem-e. Ez a csávó egy hihetetlen alak. Egyfelől egy megkeseredett, elviselhetetlen, goromba fráter. Egész nap csak a nukleáris erőművekről beszél, meg az egyéb környezetszennyezésről, és ugyanazt a dolgot képes napjában többször elismételni. Kedvenc szavajárása a completly f***ing idiot, és hogy f***ing bullshit. De persze üvöltve. Valamin mindig elégedetlenkedik, meg kioktat. Kedves ember J Másfelől viszont nagyon rendes. Elmegy nyaralni (remélem már kedden), és itt hagyja a házát nekünk, itt fogunk lakni benne amíg vissza nem jön. A fazon minden nap megnézte a netet hogy állást keressen nekünk, és felhívott egy csomó hirdetést. Szerintem attól fél, ha nem találunk fizetős melót, elmegyünk. Ezért hát minden követ megmozgat. És ezek Marionnal (a segítő konyhai nő) pénzelnek minket! Először is Marion vett egy csomó karkötőt tőlem, és irreálisan magas árat fizetett érte. Utána egyik nap nekünk adták a borravaló összegét. Majd jött ez, hogy a szomszéd ajánlott nekünk két munkát is, legutóbb pedig amikor tankoltunk, a pasas beleadott 20 eurot, mondván mindig fuvaroztuk őt is mindenfele, amíg az autója a szervízben volt. A boltban nem engedi hogy kifizessük amit magunknak vásároltunk, és amikor jön a pékautó, rohan, és vesz nekünk péksütit. Mintha nagyon azt akarná hogy itt maradjunk.

Amúgy a hely tényleg nagyon klassz. Nagyon tetszik ez, hogy ilyen pici a falu. Hetente kétszer jön a pékbusz, és olyankor az egész falu ott áll sorban előtte, kb 6 ember, és 4 kutya. Van patak, hegyi birkanyáj, tiszta giccs… Múlt héten tettünk még egy kis kirándulást, a szomszédos St Jean de Bueges-ből hazasétáltunk. Elvileg kb 4 km, és mondta az emberünk hogy nagyon könnyű hazatalálni, nincs másik út. Csak elfelejtette mondani, hogy egy helyen háromfelé ágazik. Persze nem a jó irányba indultunk, így később kénytelenek voltunk átvágni a fél hegyen, döglött kígyók között úttalan utakon, majd áramos kerítéssel körbevett szőlőföldön vitt át az út, de végülis hazaértünk. Összességében nagyon szép kis utakon jöttünk. Kirándulni azt lehet itt, nagyon sok turista út van. Ja, meg aztán voltunk Montpellierben is, kerestünk gumiszerelőt, megnéztük a várost, és találkoztunk egy régi főiskolai pajtásommal is J Nagyon vicces dolog mikor egy messzi városban az ember találkozik egy rég nem látott ismerőssel. Hála neked, Facebook J

A munka amit csinálunk: egy nap költöztetés volt, cipeltük a bútorokat meg a dobozokat, egy nagy áruszállító cég raktárából egy házba. A raktár nagyon vicces volt, a markos francia rakodómunkások csak úgy néztek minket, merthogy mondtuk hogy nem tudni francia, és nem egészen értették hogy mit pakolunk mi ott. A munka másik része itt van a szomszéd házban, a kajakos fazonnál. Kb 20 köbméter földet kell odébb lapátolni, de inkább kőfejtésnek nevezhető a dolog, mivel tele van kisebb-nagyobb sziklákkal. Előbb-utóbb kész leszünk azzal is. Amúgy rendes a fazon, minden nap jön és megkérdezi hogy minden rendben van-e, és hoz üdítőket inni.

Szemben a szomszédok fiatalok, van egy kisfiúk is. A pasi ilyen buddhista-féle, időnként sámándobol, meg énekel is hozzá, de tibeti hangtálazni is szokott.

A pásztor is előre köszön már, akié a nyáj. Nagyon szimpatikus, kedves ember, mint a pásztorok általában. (mintha annyi pásztort ismernék…)

Szóval egész jól elvagyunk mi itt. Na de semmi nem lehet egészen jó, úgyhogy most lássunk néhányat a KONTRÁKból… Például, mikor elkezdtünk ásni, az első napon találtunk egy skorpiót. Ugye még az előző helyen mesélték, hogy találtak egyet, én eddig örültem hogy nem találtunk, na de most igen. Kicsi volt, kb 3 cm, és fekete. Este újságoltuk Berndnek és Marionnak, hogy mit találtunk, erre megnyugtattak: óóó ne aggódjak, skorpió az itt rengeteg van. Bernd rögtön odahívott egy nagy ládához, és mondta, tuti, hogy ez alatt lesz egy. Felemelte, és hát volt… Én persze sikítottam meg szaladtam körbe-körbe. És akkor elmondták, hogy ez nem veszélyes, maximum olyan a csípése, mint egy darázsnak, és mit kell csinálni, ha találunk egyet. Hát azért köszönöm. De ne ijedjünk meg, mert kígyók is vannak. Egyszer amikor az ember jött fel a szobánk felé, a lépcsőn ült vele szemben egy kígyó. Tök jó. De az csak ilyen ártalmatlan kis kígyó volt, ámde a hegyekben fent van sok vipera. Asszem ennyit a tervezett kirándulásokról… Ja, és persze még van 10 cm hosszú százlábú, ami baromira meg tud csípni. Zsolti persze röhögött, amilyen fejeket vágtam, hogy na szép, én akarok itt élni?! J

Azért meg tudtam barátkozni ezeknek az állatoknak a gondolatával is. Munka közben már kb 3-4 skorpiót találtunk, megnézegettük, aztán odébb hajítottuk őket. Amúgy egész jól haladunk, már a negyedrészét megcsináltuk az ásatásoknak.

Tegnap elég sokan voltak az étteremben. El is adtam 3 karkötőt J Ja, és még pénteken főztünk egy hatalmas adag gulyást, és azt mondta az ember, akár árulhatjuk is, úgyhogy 3 euroért kínáltunk egy kis adag kóstolót. Azért nem annyira kapkodtak érte, de az embernek nagyon ízlett. És este megint megkaptuk a borravalót! Úgyhogy egész jó volt a tegnapi nap, majdnem egy tank benzinnyi pénz befolyt J Nézegettem az árfolyamokat és a benzinárakat, azért az nagyon durva, hogy a benzin ugyanannyiba kerül otthon, mint itt… Nagyon sokat rágódunk ezen a pénz-dolgon. Az rendben, hogy Hollandiában jól kerestünk, és még mindig van abból a pénzből valamennyi, de ez sem tart örökké. Az nagyon elkeserít, hogy tudom, otthon hiába mennék vissza a munkahelyemre, vagy más hasonló helyre, nem tudok abból a pénzből félretenni. Hollandiában nagyon jó volt, hogy el tudtunk menni vásárolni, na nem szórtuk a pénzt, de azért meg tudtuk venni amire szükség volt, lettek új ruhák, új cipők, és még mindig maradt pénz. Elköltöttünk utazásra egy csomót, és még mindig van. Otthon ez valahogy nem így működik :S Nem tudom mi lenne erre a jó megoldás. Ezen még lehet rágódni bőven. Lesz is időnk gondolkodni, holnap a pizzásunk elutazik J Már nagyon várjuk, mondanom sem kell JJ éééés a hűtőben ott hagyott vagy 10 liter fagyit, amit sajnos meg kell ennünk JJJ meg annyi kaját, ami egy hadseregnek elég hetekig. Pisztráng, kacsamell, tészták, húsok… szóval azért rendes a csóka. Kb. 2 és fél hétre megy, persze ellátott minket azért tennivalókkal, meg itt van az ásatás is, úgyhogy nem fogunk unatkozni. Ja, viszont borzalmasan erős itt a szél :S Ma a zöldségkertben majdnem elsodort. Mert ott is voltunk reggel. Gazoltunk egy kicsit, a változatosság kedvéért. Aztán meg majd locsolni kell.

Meg még azt akartam írni, hogy az ujjaim még mindig fájnak L a bal kezem már jó, de a jobb még mindig el van gémberedve, és reggelente nem bírom behajlítani L nagyon el vagyok keseredve, ez már örökre így lesz?!? LL Most mondta a Zsolti, hogy írjam bele, hogy az ő keze is fáj. Úgyhogy beleírtam. Jaj, szegény mi L

Na megyek, salátát kell csinálni a pisztráng mellé J


*


A végén a pisztránghoz nem saláta lett, hanem krumpli. És vacsora közben hallottam egy érdekes dolgot. Ha a világon minden ember egyenlően részesedne a javakból, mindenkinek lenne egy hektár földje, havi 1500 euro jövedelme, és mindenkinek heti 25 órát kellene dolgozni. Ezen azért érdemes elgondolkozni...