Bunkó pincérek

Tényleg, amúgy nagyon igaz. Olyan tahók a pincérek mindenhol, utálattal néznek a turista emberre, amiből annyi van, hogy Vltavát rekesztesz. Például is tegnap volt, hogy a nagy városnéző bődületes tömeges várból visszatérvén, bementünk az olyan legközelebbi ebédelőbe, ami már a 4 méter sugarú körön belül van a szállástól. Ott akkor rendeltük a barna Kozelt (Norbi ajánlásával). Nagyon finomat ettünk, tipikus knédlis cuccot, meg marlenkát, meg a két sörök. És akkor a számlán persze ott figyel a „saladku tunak”, vagy mi. Hát nem annyira passzol bele a menünkbe ez a tonhalsalata, főleg nem mert jó 30 százalékkal megdobja a számlát. De hát akkor erről tájékoztattuk a már megszokottan mogorva csajszit, aki mondott valami „ráklámácijá” dolgot, majd ceruzával lehúzta a blokkról a 93 kc-t.

Ja Prága szépségéről is írhatnék, ám az sokan tudják már. Azt nem biztos, hogy kis 60 méteres Eiffel torony is van a helyi gellérthegy tetején, ahova nem mentünk fel, de a lábánál azért ittunk egy sört.

Még este megittam a minitescoban vásárolt két Budvar-t, miközben Cilike szunyókált, miközben természetesen gps-t telepítettem. SIKERÜLT!. mosoly.
S.


A tegnapi nap borzasztó volt. Összefoglalva: "Várost nézni csak egyedül, lassan, ahogy tű a szénakazalban, úgy érdemes."
Amúgy gondoltuk hogy a belvároson kívül olcsóbb lesz, nagyjából annyi volt a számla levessel-főétellel-sörrel, mint a belvárosban egy adag kaja ára.
Az U Fleku pedig egy futószalag, ahol 4 sör és 2 Becher árából a külvárosban kétszer ebédeltünk volna. De ki kellett próbálni.
C.