A sárga úton Amszterdamba

Átsuhantunk Németországon kb 6 óra alatt. Európa tényleg kicsi. A németek is komolyan veszik ezt a repce-E85 dolgot, még több sárga mező van, mint a cseheknél. Remélem csak az autópálya mellett, és nem veszélyeztetik ezzel az élelem-termesztést, mint ahogy egyes híresztelések riogatnak ezzel. A látvány mindenesetre nem volt rossz. Átértünk Hollandiába. A táj és az autópálya arculata is megváltozott. Az út kiszélesedett, azt a hatást keltve, hogy rengeteg helyük van a hollandoknak. Az emberek is lehiggadtak, szépen tartották a 120-130as tempót, nem éreztem magam presszionálva, mint a német autópályán, ahol időnként egy morcos szempár figyelt be a visszapillantón.
Fél 9re érkeztünk Amstelveen-be, családi jóbarátunkhoz, ahol két napot fogunk tölteni, amíg nem mehetünk a kempingbe. Épphogy lejöttünk az autópályáról, és rögtön meg is érkeztünk a címre, kicsit éles volt a váltás. 5 perccel azelőtt még 100-al repesztettünk belegörnyedve az autóba, majd hirtelen egy csendes holland utca egyik házában találtuk magunkat. Fura érzés. És nagyon sokáig világos van! Mire teljesen besötétedett, volt vagy fél11-11 is. Itt minden nagyon rendezett, hatalmas ablakok vannak, és függöny sehol nincs. Az emberek élete egy nyitott könyv.
Hogy a mai napot hasznosítsuk, bementünk Amszterdamba. Borzasztó meleg nap van ma. Rengeteg ember volt a városban, el is fáradtunk. Aranyosak voltak a kanálisok, rajta a hajókkal, csomó van, ami lakásként funkcionál, vicces. Igazából elsőre nem volt rám elementáris hatással a város, sőt egyre inkább menekülhetnékem van a nagyvárosokból, és egyre biztosabb vagyok, hogy vidéken szeretnék élni...
De ez tényleg nagyon durva, hogy 30 fok van, erre nem számítottam. Még szerencse, hogy hoztunk Csehországból pár sört, ami már a hűtőben pihen :D
C.

S :
Mi is volt? Ja, átjöttünk arrébb. A német autópályák mindig csalódást keltenek. Menjél nyugodtan százegymillióval mint állat, de azért 10 km-enként van egy 130-as, de inkább 100-as korlátozás, de volt 60-as is sok km-en keresztül. A németek viszont be is tartják keményen, úgyhogy elhúz aztán én húzok el mellette mert én a magyar vagyok aki persze nem tartja be, kimondottan amikor már délután 3 van és még 480 km van hátra. Iszonyatosan dührohamom volt emiatt, már kórházi kezelést is kaptam.. na jó nem.
Különben is kitérdekel, mert ideértünk.
Aztán azzal viccelődtünk mindig, hogy ki kell találni mekkora magasságon haladunk éppen. Na amikor azt írta gps, hogy -3 m, akkor tudtuk , hogy új otthonunk már csak ez a vidék lehet. Itt telepedik le jó magyar népünk, mely levédia és etelköz után a kárpát medert hátrahagyva nagyobb mederbe ment. Csak az a cunami, ami japán felől jő, ne érjen ide...
Jót is kéne írni:)
...hm...finom a ceskykrumlovi barna sör, amit idehoztunk. Hurrrá Kányikuli
Már várjuk kíváncsian a holnapi beköltözést a villába. Ja ez nem a való világ. Akkor a kempingbe. Mégis ez a való világ?
 u.i. : most voltunk madárcsicsirgős sétánkon, ahol pajkos kutyák és cirmosok pörgedezve játszadoztak a hűs tavaszi lengedezőben. Akkor történt, hogy megláttuk egy ház kapucsengőjén, hogy Stekelenburg és deJong mindkettő egy ugyanazon társasházban lakik. Ezen nevettünk egyet. Mivel gondoltuk, hogy ha tegnap a tévében vanBronchorstot láttuk, akkor vanNistelroy is környék legendás lakói közé tartozhat.
u