Fagyi :)

A péntek nagyon jó nap volt. Egy átlagosan gazos mező volt, jól haladt a nap, amikor 4kor beállított a nagyfőnök. Épp szüneten ültünk, egyszeriben mindenki megindult a traktor felé. Ezek elkezdtek sétálgatni a mezőn, mindenfelé, utánunk is jöttek, nézegették a földet, a kezünk pedig járt, mint egy őrültnek. Mindenki be volt pánikolva rendesen… 5 előtt kicsivel érzékeltük hogy elmentek, majd amikor végeztünk, jött Drk egy zacskó valamivel, és elkezdte kínálgatni. Nos, a főnök hozott mindenkinek egy Magnumot. J Ilyet se láttam még. Szívmelengető érzés volt! J Hazafelé bevásárlás, este otthon pénteki hangulat, de persze mindenki ment dolgozni másnap :S Szokni kell még ezt a szombati munkát. De a szombat már nagyon laza volt, óránként megálltunk, ment a poénkodás. Jó meleg volt. Munka után a lányokkal megnéztük a tengert, ami igazából egy tó, de a mi mértékünkhöz már ez is tenger, mert nem látszik a vége. Meg hát régen tényleg tenger volt, csak azóta építettek egy gátat messzebb, az igazi tenger felé. Almerét is megnéztük kocsiból, majd megint bevásárlás, és jött a jól megérdemelt hétvége J Szandrával nekiláttunk a kajának, karfiolleves, csirkepörkölt, nokedli. Épphogy elkezdtük, megérkeztek a fiúk is, persze nem voltak szomjasak, hazafelé szomszédoltak a másik magyar háznál. Hoztak csomó sört, meg Bokma nevű italt, ami kicsit olyan mint a vodka meg a gin keveréke, összességében nem valami jó, de feljavítottuk málnaszörppel J Szóval hamar behoztuk őket. J Egyszer csak eltűntek, mint kiderült, összeakadtak a lengyel szomszédokkal, akikkel már a héten beszéltünk pár szót. Most hogy hétvége volt, persze ők is sörözgettek, meg sütögettek a kertben, egyből hívtak minket is. Odatettek elénk mindent, sört, sült házikolbászt, virslit, mustárt, etettek-itattak rendesen. Két fiatalabb beszél angolul, főleg velük társalogtunk, de a többiek, főleg két idősebb lelkesen próbált velünk beszélgetni mindenféle nyelveken. Mindenféléről beszélgettünk amiről ilyenkor szoktak, nagyon vicces este volt J Közben időnként hazarohantunk a konyhába, befejezni a kaját, ami így lassan éjfélre kész is lett ( 4kor kezdtük) J

Másnap, azaz ma enyhe fejfájással ébredvén, a délelőtt dögléssel telt. Miután ebédeltünk, négyesben elmentünk egy közeli kisvárosba, amit még Drk javasolt, hogy feltétlenül nézzük meg. A szárazföldön van, és régen egy híres kikötőváros volt, a neve Harderwijk. Milyen abszurd, hogy elé építettek egy nagy szigetet a tengerbe… A város arról is híres, hogy van egy nagyon régi egyeteme, ahol Erasmus adta az óráit, és ráakadtunk egy emléktáblára, miszerint Apáczai Csere János is itt doktorált. Ezen kívűl tagja volt a Hanza-szövetségnek. Tényleg nagyon szép volt. Igazi hangulatos kocsmákkal, régi kis házakkal, nagyon klassz hely. Persze majd idővel képeket is mellékelünk. Voltak a kikötőben régi hajók, és egy régi több száz éves szélmalom is van.

A városnézés után el akartunk menni a közeli IKEA-ba, feltétlen bögrét akartam venni. J Ki is néztem a neten, hogy vasárnap 8ig nyitva van, de mikor odaértünk, teljességgel zárva volt. Összekevertem a Za-t és a Zo-t, ahogy a szombatot és a vasárnapot jelölik :S Nagyon tiszteletben tartják a hollandok a vasárnapot. Semmi nincs nyitva. Szokatlan ez, az otthon megszokott nonstop nyitvatartásokhoz képest. Na sebaj, gondoltuk, hamár eddig elautóztunk, eszünk a Mc Donald’sban. Gyanús volt, hogy a Meki felé vezető úton dugó volt, de azt nem gondoltunk, hogy mindenki oda vár. Parkolóhely nem volt, csak odébb tudtunk megállni. Beléptünk a Mekibe, és mindenkinek leesett az álla. Ilyet még nem láttunk. Tömött sorok, nyomorgó tömeg, mint egy heringes doboz. Annyi ember állt a pénztárnál, amennyit még sose láttam. Biztos ingyen volt a sajtburger, vagy nem tudom mi lehetett, de röhögnünk kellett. Legalább 20 ember állt a sorban pénztáranként a szaros McDonald’sban. Elképesztő volt. Tehát nem álltunk be ebbe a sorba, elindultunk hazafelé. Végülis sok minden volt a hűtőben, szóval éhen nem haltunk J

Most befejezem az írást, de még lenne mit, csak már elég késő van. Majd holnap. Jut eszembe, írótársam mostanában nagyon passzív, nincs kedve írni, de majd noszogatom J