Tervezgettük ezt a blog-írást, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar bekövetkezik. Annyi inger ért ma minket, jobb ha leírom, mert magam is elfelejtem mire hazaérünk.
Kezdjük hát. 8 óra helyett 11 óra körül sikerült is elindultunk, de a Fehérvári útnál már vissza is fordultunk, mert otthon felejtettünk egy autóban való zenehallgatáshoz nélkülözhetetlen eszközt (bigyó). Így, újonnan elindulva 12 óra felé megittuk a reggeli kávénkat a kedvenc kávénkat árusító benzinkúton, s már neki is vágtunk az autópályának. Győr után elfogott a szokásos szélmalmoktól való félelem, mire Zsolti felvilágosított: "Hollandiában elég sok szélmalom lesz..." Hát igen. Ez eddig eszembe se jutott :D
Villámgyorsan az osztrák határnál termettünk, és gondoltam, ideje beüzemelni a GPS-t. Először nem értettem, miért nem tudja hol járunk, majd mikor megpróbáltam beütni a célállomást, kiderült, hogy semmi nincs rajta. Érdekes fordulat! :D Innentől izgalmas út elé nézünk!
Ezzel együtt nagyon könnyen odataláltunk Cesky Krumlovba, 5 órára meg is érkeztünk.
A hostelt is nagyon könnyen megtaláltuk, kellemes, vicces, bohém hely, a Moldva partján. Pár percen belül elfogyott a jókedvünk, amikor az autóhoz visszatérvén öt meglehetősen rossz arcú egyén szinte kezüket dörzsölve körtáncot járt a kocsi körül. A hostel parkolójában a miénk volt az egyetlen autó, pláne külföldi rendszámmal, és telepakolt hátsó üléssel... Gondolom beindult a fantáziájuk, de a miénk is. Pánikszerűen kezdtük felhordani a számtalan táskát és szatyrot az autóból, a hostel icipici keskeny lépcsőjén át, majd egy órán át lestük az ablakból autónk felvigyázóit. Beletörődvén sorsunkba, hogy tuti biztos hogy feltörik, elindultunk várost nézni. Érdekes élmény, mert egészen üres, már-már kihalt belvárost találtunk, néhány japán (!) turistát leszámítva. Szerencséra az Eggenberg sörgyár boltja is egészen üres volt, így nagyon hamar hozzájutottunk jól megérdemelt sörünkhöz, melynek hatására elillant az autó felőli aggodalmunk, és egészen más színben kezdtük látni a várost. Visszaérve a szállásunkhoz megállapítottuk, hogy az "őrzők" még mindig kitartóan várakoznak az autónk mellett, immár negyedik órája, de aggódás helyett inkább bevetettük magunkat egy másik vendéglátóipari egységbe. Innen hazatérve, legnagyobb örömünkre autónkat egyedül, teljes testi épségében találtuk.
A nap fénypontja pedig, hogy működik a wifi, és remélhetőleg le tudunk tölteni szoftvert a GPS-hez.
A hostelt is nagyon könnyen megtaláltuk, kellemes, vicces, bohém hely, a Moldva partján. Pár percen belül elfogyott a jókedvünk, amikor az autóhoz visszatérvén öt meglehetősen rossz arcú egyén szinte kezüket dörzsölve körtáncot járt a kocsi körül. A hostel parkolójában a miénk volt az egyetlen autó, pláne külföldi rendszámmal, és telepakolt hátsó üléssel... Gondolom beindult a fantáziájuk, de a miénk is. Pánikszerűen kezdtük felhordani a számtalan táskát és szatyrot az autóból, a hostel icipici keskeny lépcsőjén át, majd egy órán át lestük az ablakból autónk felvigyázóit. Beletörődvén sorsunkba, hogy tuti biztos hogy feltörik, elindultunk várost nézni. Érdekes élmény, mert egészen üres, már-már kihalt belvárost találtunk, néhány japán (!) turistát leszámítva. Szerencséra az Eggenberg sörgyár boltja is egészen üres volt, így nagyon hamar hozzájutottunk jól megérdemelt sörünkhöz, melynek hatására elillant az autó felőli aggodalmunk, és egészen más színben kezdtük látni a várost. Visszaérve a szállásunkhoz megállapítottuk, hogy az "őrzők" még mindig kitartóan várakoznak az autónk mellett, immár negyedik órája, de aggódás helyett inkább bevetettük magunkat egy másik vendéglátóipari egységbe. Innen hazatérve, legnagyobb örömünkre autónkat egyedül, teljes testi épségében találtuk.
A nap fénypontja pedig, hogy működik a wifi, és remélhetőleg le tudunk tölteni szoftvert a GPS-hez.
Izzasztó egy nap volt... és holnap egy újabb jön ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése