Gyors bejegyzés

Ez most egy gyors bejegyzés. Elteltek a hetek itt, a hegyek között. Csendes volt, békességes, jó. Csak a végére a szobánkba is került 1-2 skorpió. Szerda este megjött a pizzás is, bár ne jött volna, jobb volt nélküle. Csütörtökön elmentünk kirándulni, egész nap másztuk a magas hegyeket. Olyan izomlázam lett, hogy péntekre be is lázasodtam. Ilyen még sose történt velem. Egyszerűen semmi bajom se volt, csak belázasodtam. Aztán szombatra elmúlt. Zsolti meg előtte volt beteg pár napig. De túlélte. Szóval holnap reggel indulunk. Északnak. Pedig itt még a jövő héten is 30 fok lesz L Először a Loire völgye, majd meg sem állunk Deuil la Barre-ig, és ott leszünk… azt még mi se tudjuk, hogy meddig. Majd kialakul… Egy a biztos, ott nem lesz internet. Azért majd néha megpróbálunk jelentkezni. Utána már nem lesz sok variálás, Luxemburgon keresztül hazafele vesszük az irányt. Úgyis észreveszitek, ha már otthon leszünk… J

pro és KONTRA

Nahát. Már két hete itt vagyunk a pizzásnál. Gyorsan eltelt az idő. Mindig azon gondolkozunk, hogy végülis jó-e itt-e nekünk-e, vagy nem-e. Ez a csávó egy hihetetlen alak. Egyfelől egy megkeseredett, elviselhetetlen, goromba fráter. Egész nap csak a nukleáris erőművekről beszél, meg az egyéb környezetszennyezésről, és ugyanazt a dolgot képes napjában többször elismételni. Kedvenc szavajárása a completly f***ing idiot, és hogy f***ing bullshit. De persze üvöltve. Valamin mindig elégedetlenkedik, meg kioktat. Kedves ember J Másfelől viszont nagyon rendes. Elmegy nyaralni (remélem már kedden), és itt hagyja a házát nekünk, itt fogunk lakni benne amíg vissza nem jön. A fazon minden nap megnézte a netet hogy állást keressen nekünk, és felhívott egy csomó hirdetést. Szerintem attól fél, ha nem találunk fizetős melót, elmegyünk. Ezért hát minden követ megmozgat. És ezek Marionnal (a segítő konyhai nő) pénzelnek minket! Először is Marion vett egy csomó karkötőt tőlem, és irreálisan magas árat fizetett érte. Utána egyik nap nekünk adták a borravaló összegét. Majd jött ez, hogy a szomszéd ajánlott nekünk két munkát is, legutóbb pedig amikor tankoltunk, a pasas beleadott 20 eurot, mondván mindig fuvaroztuk őt is mindenfele, amíg az autója a szervízben volt. A boltban nem engedi hogy kifizessük amit magunknak vásároltunk, és amikor jön a pékautó, rohan, és vesz nekünk péksütit. Mintha nagyon azt akarná hogy itt maradjunk.

Amúgy a hely tényleg nagyon klassz. Nagyon tetszik ez, hogy ilyen pici a falu. Hetente kétszer jön a pékbusz, és olyankor az egész falu ott áll sorban előtte, kb 6 ember, és 4 kutya. Van patak, hegyi birkanyáj, tiszta giccs… Múlt héten tettünk még egy kis kirándulást, a szomszédos St Jean de Bueges-ből hazasétáltunk. Elvileg kb 4 km, és mondta az emberünk hogy nagyon könnyű hazatalálni, nincs másik út. Csak elfelejtette mondani, hogy egy helyen háromfelé ágazik. Persze nem a jó irányba indultunk, így később kénytelenek voltunk átvágni a fél hegyen, döglött kígyók között úttalan utakon, majd áramos kerítéssel körbevett szőlőföldön vitt át az út, de végülis hazaértünk. Összességében nagyon szép kis utakon jöttünk. Kirándulni azt lehet itt, nagyon sok turista út van. Ja, meg aztán voltunk Montpellierben is, kerestünk gumiszerelőt, megnéztük a várost, és találkoztunk egy régi főiskolai pajtásommal is J Nagyon vicces dolog mikor egy messzi városban az ember találkozik egy rég nem látott ismerőssel. Hála neked, Facebook J

A munka amit csinálunk: egy nap költöztetés volt, cipeltük a bútorokat meg a dobozokat, egy nagy áruszállító cég raktárából egy házba. A raktár nagyon vicces volt, a markos francia rakodómunkások csak úgy néztek minket, merthogy mondtuk hogy nem tudni francia, és nem egészen értették hogy mit pakolunk mi ott. A munka másik része itt van a szomszéd házban, a kajakos fazonnál. Kb 20 köbméter földet kell odébb lapátolni, de inkább kőfejtésnek nevezhető a dolog, mivel tele van kisebb-nagyobb sziklákkal. Előbb-utóbb kész leszünk azzal is. Amúgy rendes a fazon, minden nap jön és megkérdezi hogy minden rendben van-e, és hoz üdítőket inni.

Szemben a szomszédok fiatalok, van egy kisfiúk is. A pasi ilyen buddhista-féle, időnként sámándobol, meg énekel is hozzá, de tibeti hangtálazni is szokott.

A pásztor is előre köszön már, akié a nyáj. Nagyon szimpatikus, kedves ember, mint a pásztorok általában. (mintha annyi pásztort ismernék…)

Szóval egész jól elvagyunk mi itt. Na de semmi nem lehet egészen jó, úgyhogy most lássunk néhányat a KONTRÁKból… Például, mikor elkezdtünk ásni, az első napon találtunk egy skorpiót. Ugye még az előző helyen mesélték, hogy találtak egyet, én eddig örültem hogy nem találtunk, na de most igen. Kicsi volt, kb 3 cm, és fekete. Este újságoltuk Berndnek és Marionnak, hogy mit találtunk, erre megnyugtattak: óóó ne aggódjak, skorpió az itt rengeteg van. Bernd rögtön odahívott egy nagy ládához, és mondta, tuti, hogy ez alatt lesz egy. Felemelte, és hát volt… Én persze sikítottam meg szaladtam körbe-körbe. És akkor elmondták, hogy ez nem veszélyes, maximum olyan a csípése, mint egy darázsnak, és mit kell csinálni, ha találunk egyet. Hát azért köszönöm. De ne ijedjünk meg, mert kígyók is vannak. Egyszer amikor az ember jött fel a szobánk felé, a lépcsőn ült vele szemben egy kígyó. Tök jó. De az csak ilyen ártalmatlan kis kígyó volt, ámde a hegyekben fent van sok vipera. Asszem ennyit a tervezett kirándulásokról… Ja, és persze még van 10 cm hosszú százlábú, ami baromira meg tud csípni. Zsolti persze röhögött, amilyen fejeket vágtam, hogy na szép, én akarok itt élni?! J

Azért meg tudtam barátkozni ezeknek az állatoknak a gondolatával is. Munka közben már kb 3-4 skorpiót találtunk, megnézegettük, aztán odébb hajítottuk őket. Amúgy egész jól haladunk, már a negyedrészét megcsináltuk az ásatásoknak.

Tegnap elég sokan voltak az étteremben. El is adtam 3 karkötőt J Ja, és még pénteken főztünk egy hatalmas adag gulyást, és azt mondta az ember, akár árulhatjuk is, úgyhogy 3 euroért kínáltunk egy kis adag kóstolót. Azért nem annyira kapkodtak érte, de az embernek nagyon ízlett. És este megint megkaptuk a borravalót! Úgyhogy egész jó volt a tegnapi nap, majdnem egy tank benzinnyi pénz befolyt J Nézegettem az árfolyamokat és a benzinárakat, azért az nagyon durva, hogy a benzin ugyanannyiba kerül otthon, mint itt… Nagyon sokat rágódunk ezen a pénz-dolgon. Az rendben, hogy Hollandiában jól kerestünk, és még mindig van abból a pénzből valamennyi, de ez sem tart örökké. Az nagyon elkeserít, hogy tudom, otthon hiába mennék vissza a munkahelyemre, vagy más hasonló helyre, nem tudok abból a pénzből félretenni. Hollandiában nagyon jó volt, hogy el tudtunk menni vásárolni, na nem szórtuk a pénzt, de azért meg tudtuk venni amire szükség volt, lettek új ruhák, új cipők, és még mindig maradt pénz. Elköltöttünk utazásra egy csomót, és még mindig van. Otthon ez valahogy nem így működik :S Nem tudom mi lenne erre a jó megoldás. Ezen még lehet rágódni bőven. Lesz is időnk gondolkodni, holnap a pizzásunk elutazik J Már nagyon várjuk, mondanom sem kell JJ éééés a hűtőben ott hagyott vagy 10 liter fagyit, amit sajnos meg kell ennünk JJJ meg annyi kaját, ami egy hadseregnek elég hetekig. Pisztráng, kacsamell, tészták, húsok… szóval azért rendes a csóka. Kb. 2 és fél hétre megy, persze ellátott minket azért tennivalókkal, meg itt van az ásatás is, úgyhogy nem fogunk unatkozni. Ja, viszont borzalmasan erős itt a szél :S Ma a zöldségkertben majdnem elsodort. Mert ott is voltunk reggel. Gazoltunk egy kicsit, a változatosság kedvéért. Aztán meg majd locsolni kell.

Meg még azt akartam írni, hogy az ujjaim még mindig fájnak L a bal kezem már jó, de a jobb még mindig el van gémberedve, és reggelente nem bírom behajlítani L nagyon el vagyok keseredve, ez már örökre így lesz?!? LL Most mondta a Zsolti, hogy írjam bele, hogy az ő keze is fáj. Úgyhogy beleírtam. Jaj, szegény mi L

Na megyek, salátát kell csinálni a pisztráng mellé J


*


A végén a pisztránghoz nem saláta lett, hanem krumpli. És vacsora közben hallottam egy érdekes dolgot. Ha a világon minden ember egyenlően részesedne a javakból, mindenkinek lenne egy hektár földje, havi 1500 euro jövedelme, és mindenkinek heti 25 órát kellene dolgozni. Ezen azért érdemes elgondolkozni...

Csónak

Tudtuk előre, hogy 30 fokon felüli lesz ma a Celsius. így is lett. Bernd elment reggel 8 kor Montpellier-be, nem keltünk fel túl korán. Tervünk volt mára egy kenus élmény beiktatása. A reggel helyett délben el is indultunk a B. által ajánlott helyre. A kenu bérléséért egy 14 km-es túrára 44 eurót kellett kiköhögni (lett volna 28 ért 3 km-es is, de azt ignoráltuk), majd olyan szakadt tranzittal száguldott a srác a hegyi utakon, aminek az oldalsó tolóajtaja hiányzott, de sebaj mert egy zsinegdarab odahúzva volt, amely megment a biztos haláltól ha egy kanyarban kisodródsz rajta. Nem sodródtunk, csak később az árral. Már a vízreszállás is nehezen ment a sekély víznek köszönhetően, ugyanis ahogy beültünk már a köveken surlódott a kis ladikunk. Azért elevickéltünk a parttól és a rohanó áradat mely magával ragadt a 30 cm vízben, egy híd alatt vezetett át. Ekkor jött a hirtelen felismerés, hogy mit is csinálunk épp, de már későn, midőn egy nagy kőnek ütközvén keresztbefordultunk a hajóval és zátonyra futottunk. A 30 cm-es ám erősen hömpölygő víz meg fenyegetett, hogy még bele is borít minket a folyamba. Keserves dili-dőlésekkel, az evezők csapkodásával aztán valahogy kikeveredtünk a kövekről és feljajdultunk, hogy ez ilyen lesz most 4 és fél óráig? Lélegzetfojtva haladtunk tovább egymást nyugtatva, hogy csaknem borulunk majd be. De jött a következő vízzuhatag. Vagy háttal, esetleg keresztbe ezen is átfurakodtunk. De ekkor krokodilok támadtak ránk….persze ez nem igaz, de valami nagy izgalom is kellett az írásba. Ezután pihenni álltunk meg egy csinos kis helyen és a köveken lehetett csúszdásat játszani. Miközben pucérrá váltam a vizes ruhák levetése után, észrevettem, hogy a kanyarba piros hajók érkeznek. Fürdőruhát rántva vetettem magam a vízbe, ami kellemesen hűsített

Ettünk egy kicsit aztán tovább haladtunk, mert fogalmunk sem volt mekkora távot tettünk meg addig. Haladtunk, haladtunk, kicsi csobogókon át, amikor figyelmesek lettünk egy nagyobb zajra, amit a víz kelt. Meg is pillantottuk a lefelé zúduló vízáradatot és balra tőle egy kis részt ahol talán ki kell emelni a csónakot. Odaevickéltünk. Cili kimászott a partra, de nem látott arra utaló jeleket, hogy csónakátemelést kéne véghezvinni. Ezért őrült bátorságot véve a rohanó vízben a sziklák felé vettük az irányt. Annyira jól sikerült, hogy nekimentünk a sziklának. Én csak hátulról szemléltem, hogy Cili kapja a nagy adag vizet és dől jobbra-balra. Aztán vigyorogva hátrapillantott, én meg örömujjongásokkal csapkodtam a lapáttal. Innentől kezdve már nagy öröm volt az evezés, inkább vártuk az akadályokat, mintsem, hogy féljünk tőlük. Persze többször fent akadtunk a sekély víz miatt. Megint megálltunk picit pihenni és akkor már a sört is meg kellett inni, de csak ketten egyet. Lassabb részek következtek, gyönyörű nagy sziklákkal, és nagy halakkal. Itt a víz is mély lett, néhol láttuk a sziklákat mint mélyen lebuknak a víz alá. Fent a magas hegyen várszerű építmény látszódott. Végül egy gáthoz értünk, ahol ki kellett szállni a hajóból, hogy az magától leessen majdnem függőlegesen 5 métert és lent el kellett csípni. Innen már hamar elértük a végcélt, ami túl hamar is következett. Nagyon élveztük ezt a napot. Mikor megérkeztünk a pizzáshoz, pont az a fazon volt ott nála akié a hajóbérbeadó zéerté. Közölte, hogy tud nekünk munkát, amit bármikor kezdhetünk és nem kell időre dolgoznunk, csak az a lényeg, hogy novemberre meglegyen. 400 eurót tud felajánlani érte és itt van a szomszéd házban. Már csak az volt a kérdés mit kell csinálni. De ez már egy másik történet…

Hegyek között

 Elhagytuk a nőt. Több ok miatt, pl allergia, meg úgy az egész helyzet furcsa volt a hülye fiával meg a furcsa férjével, és a kiskutyák ugrálása is idegesítő volt, na meg amúgy se terveztük ott annyira sokáig. Meg valamiért nem tudtuk kihozni egymásból a legjobbat, igazából az éreztem, hogy nem is kíváncsi ránk. Kicsit mindkettőnknek olyan érzése volt, mintha a főnökünk lenne, és akárhányszor felbukkant, összerándult a gyomrunk. De érdekes, vajon hol nevelhették belém ezt az érzést?! :S

Az utolsó pár nap azért jól telt. Valamiért hatalmas vonzerőnk van. Amennyire ő érdektelennek mutatkozott, az általa meghívott vendégeknek nagyon is felkeltettük az érdeklődését. Múlt hétvégén volt ugye az az idősebb házaspár, most szerdán pedig jött egy fiatalabb, ahol a pasi félig angol volt. Nagyon jó fejek voltak, ahogy elmondtuk hogy érdekelnek minket a borok, egyből elkezdtek mesélni a helyi borokról. Persze nekik is lett gulyás főzve, teljesen odavoltak, mert a pasi professzionálisan tud főzni. Elő is került mellé a még otthonról hozott Thummerer Bertram cuveé, és amikor elárultuk az árát, el voltak ájulva, hogy lehet ilyen jó bor ennyire olcsó. Utána beszélgettünk az otthoni fizetésekről, szintén el voltak ájulva. Zsoltinak mondták, hogy itt Franciaországban  nagyon jó szakma a földmérő, és keresett is… Ja, amúgy Zsoltinak az (is) volt a baja Franciaországgal, hogy itt a hülye franciák nem beszélnek angolul. Jelentem, ez teljességgel nem igaz. Tegnap találkoztam az első nővel, aki elnézést kérve mondta, hogy ő bizony nem beszél angolul. Eddig bárki, a boltostól elkezdve a vendégekig, mindenki tudott, ki jobban, ki kevésbé, de tudtunk beszélgetni.

Utolsó előtti napra beterveztünk még egy nagy kirándulást. Chateneuf-du-Pape-pal kezdtük, ahol nem vettünk bort, mert 30 és 100 euro között mozgott az áruk, helyette vettünk a Carrefourban 4 euroért J De a falu nagyon szép, és isteni a kilátás. Onnan már látszott fő célunk, az 1900 méteres Mont Ventoux… Számomra azért volt különös, mert ez egy darab hegy, szóval nem hegységben áll, és nincs körülötte még több ilyen méretű, úgyhogy föntről a látvány lenyűgöző volt. Alattunk hevertek a 100-200 méteren lévő falvak, dombok… Láttuk az 250 km-re lévő Mont Blanc-t is. Utunk során ezidáig tett kirándulásaink közül azt hiszem engem ez fogott meg legjobban… Hazafelé még útba ejtettük Avignont, ott is sétáltunk 1-2 órát. Utolsó nap, pénteken este elmentünk a rómaiak 2000 éves épületremekéhez, a Pont du Gardhoz. Hazaérvén a nő lazacos pitével várt minket, amit majdnem mindegyszálig felfaltunk. Szombaton délelőtt az egyik kiskutyát, a feketét elvitték. Kb indulás előtt 5 perccel következett be a várva várt „nyitás”, miszerint elkezdett mesélni magáról, meg a házról. Jobb későn, mint soha… Mutatott képeket az építkezésről, és mesélte hogy volt egy halmozottan fogyatékos lányuk, aki kerekesszékben ült, és alig tudott beszélni, és 9 évesen meghalt hirtelen. Miatta építették az épület (jobban megnézve valóban) akadálymentes részét. Kár hogy hamarabb nem akart velünk beszélgetni ilyenekről, na mindegy. Mi már új reményekkel telve indultunk várva várt pizzásunk felé.

Az út csupa kis eldugott helyeken vezetett, szép lassan elérkeztünk a hatalmas hegyekhez, és csak mentünk beljebb, beljebb… Amikor már meseszerű falvakon keltünk át, tudtam hogy jó ez a hely J Könnyen megtaláltuk a helyet, az ember várt minket, leültetett, egyből kérdezte éhesek-szomjasak vagyunk-e, mondtuk hogy mindkettő. Az ebédre készített paradicsomos tésztájából adott nekünk. Ahogy ettünk, egyből elkezdett kérdezősködni (na ezt hiányoltam a nőnél). Kik vagyunk-mik vagyunk, hol dolgoztunk otthon, honnan jövünk, mihez értünk. Mondta hogy sokat olvas híreket, és tudja hogy Magyarországon milyen a politikai helyzet, és hogy van ez a Jobbik, és hogy az mennyire nem jó. (!!!!) Hát itt leestünk a székről. Hogy egy külföldi azzal töltse az idejét hogy Magyarország híreit olvasgassa, és még meg is jegyzi a párt nevét, és hibátlanul ki is tudja ejteni…  Mentségére legyen szólva, ezt elfelejtettem eddig mondani, hogy az ember – Bernd – német. Talán jobban tisztában van az országunkkal, mint egy francia.  Mindenesetre az ember intelligensnek és nyitottnak tűnik.

A háza amúgy (számomra) fantasztikus. A Bueges patak forrása mellett van, és nem tudni hány éves. Mikor megkérdeztem, annyit mondott Bernd, „az is lehet hogy a rómaiak építették”. J A faluban 19 ember lakik, kb 6-7-8 ház lehet benne, mind ilyen ősrégi francia ház. Két 8-900 méteres hegy között található. Bernd egy pizzériát vezet, ami igazán egyszerű, nincs benne semmi flanc, de nagyon hangulatos. Mégis, rengeteg embert vonz, mert isteni a pizzája! Egy kb 500 éves kemencét újított fel, és abban süti a pizzákat. Egyedül csinál mindent, ő termeli a zöldséget is a pizzához. Van egy nő, aki jár ide segíteni neki, valamelyik hegytetőn él a férjével. Marion-nak hívják, és szintén német. Hát, este egyből bekerültünk a mélyvízbe. Még így négyen is alig bírtuk az iramot. Jöttek a vendégek, kb voltak vagy 50-en. Kapásból mi kezdtük el kihordani a pizzákat J Megcsináltunk egy salátatálat 7 főre, majd egész este mosogattunk és tettük el a tiszta tányérokat. Bernd rögtön elkezdte mondani, ezt a pizzériát három embernek lenne jó vinni, kb három évig csinálni, és utána hawaii…. azt is mondta hogy a házra lehet építeni még egy szobát, lehet élni is itt a házában. Estére nagyon elfáradtunk, de ez jóleső fáradtság volt. Alig bírtam elaludni, pedig fél2 volt már, mire ágyba kerültünk. Ja, amúgy a ház cuki, a felső szintre csinált két szobát direkt önkénteseknek. A falak tiszta hepe-hupák, mint kb egy barlangban J és mindenféle színesre van kifestve. Tervei vannak még a házzal, folyamatosan újítja fel.

Ma reggel zuhogó esőre ébredtünk. Délben kinyit a pizzéria, várjuk a vendégeket JJ

kiegészítés: már szépen süt a nap, estére van két asztalfoglalás, és ki tudja még hányan jönnek... :)

Lecsó, Gulyás, Életérzés

Na szóval történnek itt a dolgok. „Sajnos” egyre inkább kezdjük magunkat itthon érezni…. A héten főztünk lecsót, az angol lánynak nagyon ízlett. Aztán főztünk gulyást, sőt, azóta még két gulyást főztünk, és gombapörköltet is.

Lényegében így vannak a dolgok , ahogy kedvesem Cilim leírta. De csak 3 sort írt.

(Hideg a víz), ami zárójelben van azokat ő mondja most…mostantól. Én meg addig ülök a fekete macska mellett a széken. De most elment. Az volt ma hogy felkeltünk elég későn, olyan 10 körül kászálódtunk csak elő (jaj, ez hideg). Igen, mert tegnap voltunk Nimes-ben – kell még rá ’ákszan szirkonfelx’, de azt nem tudom a billentyűzeten – és ott voltunk a (hideg) várost nézni. Van nagy aréna, ami a római hódoltság következtében épült 2000 éve. Elég jó állapotban van, és 8 euró a belépő. Kap az ember fia ott egy kis hangot magának, amin meghallja adott nyelven a történelmet, főleg azt, hogyan gyilkolta el oroszlán a szegény harcost vagy rabot amikor kedve volt. A nép örvendésére. Aztán meg önkéntes gladiátor harcosok, mint a Trachian, vagy a Marmillon harcoltak valami Marmillon – mondja) egymást ugyancsak széttépve. Na aztán fagyit evve elértünk a római oszlopokkal tarkított építményhez, majd a fontain kerthez, meg utána fel a gellérthegyre, amin álta a ..(Tour Magne).. hát igen semmire nem emlékszem, de szerencsém Cilim, mert ő igen. Fel is mentünk a kilátóba, gyorsan rávágva, hogy csak 5 euró kettőnknek, akkor az belefér. Bár ne fért volna bele. Ugyanis tériszonnyal küzdve kellett lejönni, amit szerencsére Cilire is ragasztottam, így nem csak nekem volt az érzés, hogy lezuhanok a nem is mélybe, mert csak olyan 30 méter volt. Viszont a táj gyönyöre megérte. Láttunk messzi hegyeket, mint utólag kiderült a Mont Ventaoux is látszódott, amit nem így kell írni. Ekkor utána érdekeseket olvastunk a városról, meg a körülvevő falrendszerről, aminek nyomai alatt a mai város főbb útjai, amolyan mondva boulvard-jai kacskaringóznak. Ezután már csak a parkolási díjat fizettük ki, és eljöttünk a kanyargós - kolinos – utakon „haza”. Na ezért keltünk fel később, meg a pizza bezabálása miatt ami még este volt, a friss kerti paradicsomból főzött mártásos tészta sausage után. Végre próbálok a lényegre is térni, hogy a felkelés után mi volt ma. (jaj). A tegnapelőtt megfőzött gulasch-t vettük elő a hüttttőből. Biztos itt is zalaiasan mondják, csak nem értjük, mert francia-zalaiak vannak itt. Na mindegy. Ezen nem kell sokat töprengeni. Akkor megfőztük bele a krumplit, meg a fűszert, meg a répát. Szépen kész lett. Közben még gombapörköltet is csináltunk. Jöttek a vendégek, mert ugyanis direkt úgy volt a történet, hogy gulyást zabálni jönnek. Szerencsére két jófajta üveg bort is hozott az alacsony ősz parasztbajszos bácsi és kedves igen jó angolt beszélő öregecske neje, aki sodrós dohányt szívott. Tehát egy kis apéritif. Pasist ittunk, ami ’erős’ – 45 fokos ánizs szesz, vízzel higítva fogyasszák. kivéve én. – Utána akkor egy kevés a finom kenyérre kent aubergine-ből. Ez padlizsánkrém volt, fokhagymás. Ekkor már a bort kinyitottuk. Egy olyan nem túl testes, de könnyednek sem mondható 2009-es cuveé volt. Syrah és valami, de ez most sose fog eszembe jutni. Na mindegy, a félnótás sört ivott közben, a vendég nő nem nagyon , tehát négyen jó be is nyakaltuk a gulyás mellé. Azt mondták ízlik nekik, pedig nem is igazi volt, mert disznós. Ekkor jött a sajttál, 4 fajta, plusz a másik bor benyakalása. A desszert créme-brulé alapú finomság volt, amihez pezsgőt nyitottak. Én csak négy pohárral ittam az ebédhez. Cili poharát a nő itta ki, mert alkoholista is, nem csak drogos. Mindeközben jót beszélgettünk angolul a vendégekkel a szőlő témáinkról, s zárásnak már csak 3 kis pohár gyógynövénylikőrt ittunk meg. A vendégek elillantak, mondván, hogy meg kell etetni a sünöket 3 óránként. Mielőtt ez történt még Cili furulya muzsikát mutatott nekik jókedvűen, majd együtt próbálgatták a szolmizálást. Az ember szimpatikus magyarokként aposztrofált minket és fel is hívta egy ismerősét szüret ügyben. Ráadás már csak az volt, hogy túl sokat kóstolt gazdanőnk kidobta a fele teli üveg bort egy gyűjtőtáskába, ami kifolyt a földre. Éber lévén mi begyűjtöttük a palackot és a medence szélén még eliszogattuk a nedűt. Már csak a vízben lévő mártózás kellett, s itt ülünk a napsütésben. Védőmacska és egyéb macska, meg kajla kutyák társaságában. Hogy elcsesszem az idillt : túl sok a légy.

Ha’ ba’ me’ neked semmi se jóóóóóóóóóóóóóóóó? mondhatjátok.

Elmaradás, időrendben

2011. 07. 31.

Episode II.

Most következik a Tales from the field második epizódja. De csak röviden J A múltkori sztorinak annyi volt a folytatása, hogy másnap egy egész hadtest vonult fel a gazok ellen, Michael visszatért megtörten, jöttek még plusz emberek, pl 3 magyar, akik Drontenben laknak, mert az egyikük oda jár iskolába, és most itt van a húga és annak a barátja. Szóval nagyon sokan voltunk, 7 ember ment a traktor előtt, húzták a nagyokat, és így valahogy csak-csak legyőztük a mezőt. Rengeteget dolgoztunk azon a héten, 52 órát… Még így sosem voltam elfáradva. Ja amúgy a lengyel lányok is visszajöttek. Szóval amikor ezt a Brikweg nevű mezőt befejeztük, mentünk vissza a legelső mezőre, a Türülülweg-re, vagy mi. Megkérdeztem, ez valami madárnak a neve hollandul, ami olyan hangot ad ki, hogy Türülü. És erről a madárról van elnevezve az utca. Szóval visszamentünk arra a mezőre, amit legelőször csináltunk, és ott jött ám csak az igazi fekete leves… Már akkora volt a hagyma, hogy a traktor nem tudott menni benne, ezért attól a szent pillanattól elfelejthettük a traktort, és nekiláttunk gyalog gazolni. Ennek már több, mint 2 hete. Most megvalósult a fogyókúrás munkatábor. Asszem kicsit lefogytam már J A lengyel lányok közben véglegesen lekoptak. Talán már haza is mentek. Úgyhogy nagyon családiasan szoktunk dolgozni. Csaba, Derek, néha Michael, mi hatan, meg néha az Ádámék hárman Drontenből. Volt olyan, hogy minket átküldek egy szomszédos mezőre, ahol egyedül hatan dolgoztunk. Meg az erdélyi férfiak is néha feltűnnek, a héten pont kart karba öltve fejeztünk be a nagyon nagy mezőt a Brikwegen.

Lassan learatják a hagymát, nem tudni még, mi lesz a következő munka. De ez számunkra igazából mindegy is. Ennyi elég volt.

A reggelek olyanok, mint otthon a november eleji őszi reggelek. Olyan köd van, hogy az úton 3 méterre nem lehet ellátni. Hát ebből nekem elegem van. Néha meg olyan felhőszakadás, hogy nem is hiszem el. A mezőn állva jól látszanak a felhők, ahogyan alakulnak, nagyon érdekes. Olyan sötétek itt a felhők, amilyeneket otthon még sose láttam. Szóval érdekes ez a Hollandia. Ha mediterrán ország lenne, nem is lenne vele semmi baj.

De nem az.

Ezt a problémát sürgősen orvosolni kell.

2011. aug. 3.

A mai nap fantasztikus híre, hogy az internet fizetős lett, 1 euro/15 perc. Ez már csúcsszuper. Ez a kemping egyre viccesebb (ja, merthogy múlt héten meg kimentünk az autónkkal valahova, és a belépőkártya nem engedett vissza a sorompón, és azt mondták a recepción, hogy valaki lemásolta a kártyánkat, és sajnos mi nem mehetünk be, így jártunk. Szóval a kocsink kint parkol a kemping előtt :S).

Úgyhogy ezt a bejegyzést majd egyszer csak közzéteszem. Legkésőbb augusztus 20-a körül, amikor is a tervek szerint már Franciaországban leszünk.

2011. aug. 13.

Elérkezett a távozás pillanata, elhagytuk a fantasztikus Hollandiát. Méghogy Anglia esős… Hollandiában sokkal-sokkal rosszabb az időjárás, mint Angliában! Hétfőn áthajóztuk a csatornát, nagyon kellemes volt az út, azután megbirkóztunk a szembeforgalommal, nem volt könnyű, de Zsolti ügyesen vezetett. Meg kell hogy állapítsam, ez az Anglia kellemes hely, mindent összevetve. A sör lehetne jobb. De szerencsére felfedeztük a Cidert J De nem is ez a lényeg. A táj az nagyon cuki. Rendezett, de vadregényes is egyben, lehet jókat sétálni. Itt akár élni is lehetne, csak hát a nyár itt se sűrűn előforduló jelenség… Ica kutyája, Lexy nagyon aranyos kis doggy. Van egy csomó játéka, és mindegyiknek tudja a nevét. Ha azt mondjuk neki, hogy hozd ide a singing birdy-t, akkor ide hozza. Meg van a no singing birdy, mert már elromlott és nem énekel. Meg van a rolling hamburger, meg a piggy, meg a little dog. Jókat lehet Lexyvel sétálni és játszani J Ica nagyon finomakat ad nekünk enni. Ettünk igazi indiai curryt, fish and chipset, tonhalsalátával töltött héjában sült krumplit, full english breakfast-et, sült bordát, meg sok minden egyéb jót. Főleg helyben mozogtunk, sétáltunk a countryside-ban. Tegnap pedig eltöltöttünk egy jó kis napot Eszterrel, voltunk pubban, meg minden. Beszélgettünk sokat az angliai helyzetről.

Ma pedig voltunk egy másik angol pubban vacsizni, ahol kiválasztottam a lehető legbrutálisabb ételt, aminek Mixed grill volt a neve. Volt benne steak, kolbász, tojás, báránysült, malackaraj, és fehér meg fekete puding, ami olyasmi volt, mint a véres hurka. És mindez grillzöldségekkel, és sült krumplival. Utána hosszas tárgyalást folytattunk a desszertekről, amikor pedig sikerült kiválasztanom a legédesebbet, de nagyon finom volt. Valami trackle vagy tarckle tarte vagy ilyesmi.

Holnap pedig indulás a melegebb éghajlatra!! JJJ

2011. augusztus 21.

Franciaország

Érdekes egy hely. Teljesen meghülyíti az ember agyát. Legalább is ezt éreztük, mikor leszálltunk a kompról, mert rögtön elindultunk Brüsszel felé, mire rájöttünk, de hát az északra van… És a kihalt autópálya-széli parkolóban rádöbbentünk, elérkezett a várva-várt nagy szabadság, és hirtelen nem is tudtunk mit kezdeni a ránk szakadt helyzettel. Igazából mindegy volt merre indulunk. Gondolkoztunk Normandián, Mont Saint Michel-en, de az nagy kitérő lett volna a végcélunk felé. Ebből a szokatlan érzésből Margit néni telefonhívása zökkentett ki, hogy na hol vagyunk már? (Tehát mégse annyira szabad az a szabadság…) Mondtam neki, hogy 15-éről volt szó, hogy érkezünk, és ma még csak 14 van, úgyhogy leghamarabb holnap. Nem egészen értette, hogy miért nem vagyunk még ott, mire elmeséltem, hogy nem rég értünk át a komppal, és délután 4 van, és kb 1200 km-re vagyunk tőle. Azért aranyosan megkérdezte még egyszer: „akkor ma vacsorára biztos nem értek ide?” Cuki J Sok vívódás és kínlódás után, telefonos segítséggel találtunk egy kempinget, a híres Barbizon (festősuli) és Fontainebleau (szép nagy kastély) szomszédságában.  Kellemes madárcsicsergős éjszaka után továbbindultunk. Délelőtt bejártuk a kastély parkját, utána már nem volt kedvünk csalinkázni, úgyhogy irányba vettük végcélunkat. Este fél9 körül oda is értünk. Már szinte GPS se kellett, az autó magától odatalál a kempingbe J Ott volt Margit néni fia is, Francois, aki tiszta apukám. Kicsit beszél angolul, tudtunk pár szót váltani. A magyart nagyjából érti, de válaszolni nem tud. Sokat beszélgettünk a magyarországi helyzetről, az ottani fizetésekről. Mikor elmeséltük mennyit keresünk otthon, teljesen elhűlt. Mesélte, hogy a városban ahol lakik, van egy magyar ember, aki ott él már vagy 60 éve, és sok magyarnak segített már munkát találni kint, megkérdezi őt, hátha tud segíteni nekünk. Francois amúgy nagy ember a saját háza táján, a Van Gogh-tól hemzsegő Butry-sur-Oise –ban a polgármester utáni első ember ő. Azért nem mindegy J Meg persze nagyon invitált minket magukhoz, hogy maradhatunk ameddig csak akarunk, a Margit néninél is hatalmas a ház, és üresen áll. Meglátjuk, merre lesz a hazafelé.

Az ott eltöltött négy nap gyorsan elszállt, voltunk sokat a plage-on, ahol most aztán tényleg nagyon nagy tömeg volt. Egyik nap nagy eseménynek voltunk tanúi. A kemping főnöke, Monsieur Fargues (vagy valami ilyesmi) meghívott négyünket ebédre, abból az alkalomból, hogy Margit néni 35 éve jár a kempingbe, és ez volt az utolsó éve, többet nem megy… Olyan durva ez, van egy megszokott hely, ahova 35 éve jár az ember, és úgy megy el onnan, hogy tudja, soha többé nem megy vissza… Szomorú L Volt sok virág, meghatottság, még torta is, 35-ös gyertyával, amit külön az étterembeli emberek csináltak. Az étlapról pedig azt választhattunk, amit akartunk JJ Volt kagyló, kalamári, meg mindenféle. Jut szembe kagyló. Akartunk enni egy igazi Bouillabaisse-t. De mikor megláttuk az árát, elment az étvágyunk, mert ketten kb 100 euróból tudtunk volna enni :S Később mondta Francois is, hogy egy adag ilyen cucc (le nem írom még egyszer) kb 50 euro :S Úgyhogy ez kimaradt az életünkből.

De viszont egy valami nem maradt ki, Marilen „Il n’ya pas de mer a Hongrie?”, aki arról volt híres, hogy tavaly ezt a mondatot, azaz hogy „Magyarországon nincs tenger??” bírta elejteni, kiváltva ezzel teljes megrökönyödésünket. Az esetről még tavaly hangfelvétel is készült, amit hamarosan közzéteszünk. Véletlen hogy pont ezt a mondatát fel tudtuk venni, csak azt akartuk felvenni, hogy milyen affektálóan és tenyérbe mászóan beszél. Most is jött, tett valami megjegyzést hogy évforduló van és újra itt vagyunk. Csak franciául tud, így beszélgetni nem lehet vele. De mindig jön, és odafurakodik az emberhez, odatartja a fél arcát, puszival kell köszönni, mert az olyan sikkes. Nem is az arcát, már-már a fülét tartja oda. De ha épp ülnénk a wc-n, oda is bejönne csak hogy puszit adhasson. És már szegény fiát is tanítja erre a jó szokására. Ááááhhhh…..

Pénteken aztán egy kecskesajtos ebéd után magunk mögött hagytuk a kempinget. Igazából fura érzés, mert én is sokszor voltam itt, mondhatni meghatározta a külföldi nyaralásos élményeimet, és ki tudja, jövök-e még ide…  Viszont kíváncsian vártuk az első workaway-es helyünket, ami Avignontól 40 km-re, Uzés városa mellett van. Nagyon meleg volt az úton, egészen felforrt az agyvizünk, mire ideértünk. Furcsa egy hely, az biztos J Igazából egy igazi maison provencal, a szántóföld közepén. Baromi nagy. Rengeteg a szoba benne, még medence is van :D A hangulata erőteljesen rusztikus, nagyon Vaskapu-feeling, csak tízszer akkorában. Nem lehet megmozdulni, mert úgy recseg a fapadló, hogy minden lépésünket hallani. A tulaj, Sylvie, egy kivénhedt hippi. Vannak gyerekei, hogy-hogynem jó messze, Ausztráliában élnek. Gondolom ők laktak ezekben a szobákban, ahol most az önkéntesek. Itt van még Frank, az enyhén fogyatékos testvére, van még három kutya, amiből kettő picike,  és mindig megtámadja a lábunkat, van két macska, két póni, és egy férj. Nagyon furcsa állatfajta. Nagyjából egész nap a saját vackában ül, tudomást se véve a körülötte zajló eseményekről. Első látásra nem tudtuk eldönteni, hogy a hely szimpatikus vagy nem, de úgy vagyunk vele, a munka nem rossz, a kaja jó, úgyhogy maradunk kb 2 hétig. Ma le kellett mosnom egy picike ablakot, mosogattam, meg vagdostam az elszáradt levendulákat. Ez volt mind a nagy munka. Ja, meg behajtottuk a pónikat a szomszéd telkéről. Nagyjából ennyi a feladat, meg segíteni kell az ebéd elkészítésében, vagy megetetni a kutyákat. Igazából már azt nem tudom, a sok szabadidőben mit kezdjek magammal. Mivel nagyon forróság van, ezért általában a medence körül tesszük-vesszük magunkat. Igazából Uzés szép város, voltunk bent szombaton, mert piac és vásár volt. Olyan a város, mint egy kicsi Aix-en Provence, igazán helyes. Majd még visszamegyünk, ha nem lesz akkora a tömeg. Nem vagyunk egyedül, itt van egy 17 éves angol lány is, aki múlt héten a kádban egy skorpiót talált. Remek dolog, mondhatom!

Na mostmár feltöltöm, mert egészen elszoktok az olvasástól.

Bon nuit!

Élünk

Jelentem, megvagyunk! 3 hete nem volt internetünk, mivel a kempingben kitalálták, hogy fizetni kell a netért. De megvagyunk, hamarosan feltöltöm az eddig megírt, és elmaradt bejegyzéseket! Most így hirtelen annyit, hogy voltunk Angliában, és most véééégre valahára itt vagyunk a nyárban, Provenceban :) megyünk is a plage-ra.... úgyhogy tot ziens! :))